Írta: Néprajzi Múzeum
Az Afrika szarván fekvő Etiópiában már az i. sz. 4. században megvetette lábát a kereszténység, majd fokozatosan kiszorította az Akszúmi Birodalom területén élők ázsiai és afrikai elemekkel vegyes hitvilágát.
A legenda szerint két szír hajótörött jutott el az akszúmi királyi udvarba, s ott egyikük, Frumenciusz segített az akkor még gyermek Ezana király nevelésében. Hatalomra kerülése után az új uralkodó Egyiptomba küldte Frumenciuszt Alexandriai (Szent) Atanázhoz, akitől az etiópok a kopt egyház áldását kérték. Atanáz végül magát Frumenciuszt szentelte fel püspökké, aki Etiópiába visszatérve nekikezdett az ország keresztény alapokon való megszervezésének. Innentől számíthatjuk a keresztény etióp államiság létrejöttét. Egészen a 20. századig az egyiptomi kopt egyház jelölte ki az etióp püspököket.
Az etióp liturgia és naptár is az alexandriai kopt ortodox egyház hagyományait követi. Jelenleg Etiópiában (és Eritreában) 2014-et írnak, az újév kezdete szeptember 11-ére esik. A napfordulókon alapuló időszámításban évi négy-öt nap egy külön, tizenharmadik hónapot tesz ki az évben – innen ered az ország egyik turisztikai szlogenje, a „13 hónap napsütés”.
Bár az időszámítás a kopt tradícióhoz igazodik, az etióp ortodox tawehedo, azaz egységes egyház sajátos szimbólumrendszert tudhat magáénak. Ennek egyik legfontosabb eleme a tabot, amely a frigyládát jelképezi és minden etióp templomban megtalálható, a másik pedig a kereszt. Keresztábrázolások már jóval a kereszténység i. sz. 4. századi megjelenése előtt léteztek a mai Etiópia területén: a főleg egyenlő szárú görögkereszt-formák a mai napig láthatók szent helyek falain és egyéb felületeken.
Az elmúlt közel 1600 év alatt ez a szimbólum áthatotta az etióp mindennapokat is: hordják nyakba akasztva, viselik tetoválásként. Az első nagyobb csoportot a nyakban hordott kis méretű keresztek alkotják. Ezek a – főleg puhafából – durván faragott, hagyományosan kék színűre festett díszek a gonosz távoltartására szolgáltak, és egyes források szerint már az 5. századtól használták őket. A második típusba a fémből készült, szintén kis méretű nyakfüggők tartoznak. Ezek feltűnőbbek, anyaguk miatt drágábbak is az előbbieknél, előállításuk bonyolultabb technológiát, komolyabb szaktudást igényel.
A fa, ezüst, bronz vagy réz alapanyagú kézikereszteket papok, szent emberek használják liturgikus célokra. A 19. századtól sok ilyen tárgy készült a beolvasztott Mária Terézia-tallérokból származó ezüstből is. A kézikeresztek egyik jellemzője, hogy a kereszt alsó szárán egy négyszögletes díszítmény található, amely a frigyládára utal.
Szöveg: Régi Tamás Fotó: Sarnyai Krisztina
Címlafotó: Készítette: BerenyiMariann – A feltöltő saját munkája, CC BY-SA 4.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=118644934
