A Thököly út kialakulását, fejlődését és jeles létesítményeit bemutató második előadásában Majkó Zsuzsa a kerület főutcájának Stefánia út – Bosnyák tér közötti szakaszával ismertette meg hallgatóságát.
A Műhelytitkok előadás-sorozata keretében megrendezett Időutazás a Thököly úton című prezentáció folytatásában Majkó Zsuzsa, a Samodai József Zuglói Helytörténeti Műhely vezetője kihangsúlyozta, a Thököly út Stefánia út – Bosnyák tér közötti etapján már nincsenek olyan látványos épületek, mint a Dózsa György út – Stefánia út közötti szakaszán. Itt meglehetősen vegyes az építészeti kép, a házak nagytöbbségét kevésbé ismert mérnökök tervezték. Ezen a szakaszon befektetői fejlesztéseket követően a második világháború után állami építkezés keretében intézmények és lakótelepek is létesültek.
A Thököly útnak a Hungária körúton túli szakaszán az 1920-as évek végén még sok volt a beépítetlen telek. Ezeken építőanyag lerakatok, fuvaros udvarok és kertészetek működtek, de volt olyan üres ingatlan is, amelyen télen jégpálya, nyáron pedig teniszpálya működött. A Columbus utcától Keletre számos Mária Terézia által Magyarországra telepített sváb családnak volt telke. Itt működött többek között a Fock, illetve Hausknecht kertészet és itt volt az Ocker-féle rózsakertészet is.
Az építőanyag kereskedések zömmel a Budapest–Cegléd–Szolnok vasútvonal közelébe települtek. Egy ilyen helyére épült 1988-ban a Mexikói út –Thököly út kereszteződésénél a Magyar Néphadsereg szállodája.
A terület falusias jellegű volt, azonban a bérlemények építésével megváltozott a Thököly út ezen szakaszának kinézete és lakosságának összetétele. Az új házakat elsősorban a középosztály vette igénybe. A bérvillákba magasabb állami tisztségviselők, vállalatok vezetésében tevékenykedők, míg a bérházakba kisebb hivatali beosztást betöltők és tanárok költöztek.
Az előadás második részében Majkó Zsuzsa a Thököly út Stefánia út – Bosnyák tér közötti részének legjelentősebb létesítményeivel ismertette meg hallgatóságát. Ezek között szerepelt a zsinagóga, a szomszédságában álló bérház, amelyben a Kossuth- és József Attila-díjas Sarkadi Imre író lakott. Az előadó beszélt továbbá Boda Imre László 1918-ban épített archaikus családi villájáról, a Laky Adolf- és a Róna utcai lakótelepről, az Amerikai út sarkán épült postáról, a Forradalom terének történetéről, a Róna utcánál működött Tere-Fere Eszpresszóról, valamint a túloldali egykori lövöldéről, a Schäcz-féle sörkertről és Bosnyák téri villamos kocsiszínről is.
Címlapfotó: Papp Dezső
